Filmválasz


A történelem elnyűtt hacukája – Nagy Katalin – A kezdetek 2. évad

Szabó Dárió kritikája – sokkal inkább fröcsögése, mely beleírja magát a sorozat lestrapált és hányaveti szövetébe

2021. november 26. - Szabó Dárió

A történelem kosztüme. Ezzel a címmel írtam kritikát 2020-ban az első évadról, és ez a cím akkor nagyon jót jelentett.

Tovább

A kis túlélő – 20 éves az első Harry Potter-film – I.

Szabó Dárió publicisztikája

  Tagadhatatlanul behálózta a kultúrát a fiatal mágus tragikus és kalandos története, a Harry Potter-szellem ráadásul eleven, maradandó jelensége lett világunknak, így hát üdvözölni holmi jubileum apropóján közel sem szendergés, közel sem klasszikus nosztalgia - a múlt helyett annál inkább a jelen…

Tovább

Dramedy-effektus - és gondolatok A tanszékvezető című sorozat kapcsán

Szabó Dárió tárcája

  Derűs arckifejezésre váltani, vagy épp nevetni nem is olyan egyszerű. Legalábbis ugyanazon biztos, hogy nem. A humor ugyanis gyakran elválik egy adott alkotás szerzőjének szándékaitól, míg tőlünk, befogadóktól merőben szándékolatlanul is érkezhet annak felismerése. A humor a függetlenségre rímel…

Tovább

A csendélet mögött – Egy tiszta nő (1979)

Szabó Dárió interpretációja

  A Thomas Hardy regényéből készült Roman Polanski-adaptáció, az Egy tiszta nő egyszerre cselekmény- és atmoszféraközpontú alkotás, amely a vidéki idillben születő ártatlanság és szépség megromlását illusztrálja. De valóban megromlásról van szó?

Tovább

Újranézni a Harry Pottereket, rájönni A vezércselükre – Évzáró 2020 I. rész

Szabó Dárió tárcája

Nem pusztán évet búcsúztat a Filmválasz, hiszen fennállásának első esztendőjét hagyja maga mögött a lap; jobban mondva dehogy hagyja, építeni fog rá a jövőben is. 2020. január 12-én indult az oldal egy Tőrbe ejtve kritikával (Szabó Dárió), aztán február 8-án folytatódott a sor egy…

Tovább

Sportot űzni a dekadenciából – A vezércsel 

Szabó Dárió interpretációs szemelvényei 

Világszerte mindenféle berekben osztatlan sikert arat a Netflix egyik legújabb dobása, A vezércsel. Mintha nem is függne attól, befogadója milyen világképet vall magáénak, úgy néz ki, bármilyen értelmi és morális szűrőn sikeresen átszitálható.

Tovább

A Szabadság-szobor belsejében – Ez minden, amit tudok

Szabó Dárió esszéje

  Az identitás sors vagy szabad akarat? E kérdés köré szerveződik a Mark Ruffalo kiváló alakításával megkoronázott sorozat, az Ez minden, amit tudok. Egy bágyadt világ, mégis elsöprő erővel szólva az emberi elveszettségről.

Tovább

Tökéletesen hibás – Sergio

Szabó Dárió kritikája

  Greg Barker filmje szerelmes levél az ENSZ-hez, óda a humanitárius eszményekhez, valamint a közelmúlt egyik legkiemelkedőbb diplomatájának himnusza. Cifra palotának ható, mégsem ízléstelen alkotás a Sergio, sőt kimondottan az eleganciák filmje. De vajon származhat hátránya a jól fésültségből?

Tovább

A hatalom (görbe) tükrében – You 1. évad

Szabó Dárió kritikája/elemzése

  A You bár szerelmi téma, hatásait és stílusát figyelve az tűnhet fel, hogy a politikai thrillerekre jellemző jegyeket/motívumokat ülteti át egy románc természetébe. Ekképpen a szerelmet kiforgatja és lecsupaszítja nyers birtoklásvágyra és hatalomgyakorlásra. Talán még szerelem sincs benne…

Tovább

Ezerarcú szexuális felszabadulás – Sex Education 1-2. évad

Szabó Dárió kritikája

  A Szexoktatás című sorozat maga is egy terápia, hiszen nélkülözhetetlenül komoly témákat tárgyal magasfokú őszinteséggel, mégsem exhibicionistán, az öncélú polgárpukkasztó szándékokat nélkülözve. A nagyon is direkt (teátrális, mesterkélt) kérdésfeltevések helyett inkább feel-good jellegű…

Tovább

Mi(ndenki) – Mi

Szabó Dárió kritikája

  Egy olló könnyedén válhat a társadalom metaforájává, hiszen kétfelé ágazik, végpontjai között pedig egyre csak növekvő szakadékot lehet létrehozni. Mi több, egy olló, mivel a két éle egy pontból indul, könnyedén válhat az ugyanazság/azonosság (mégis eltérőség) metaforájává is. Vajon a Mi, ha már…

Tovább

Halloween felnőtteknek – Harmadik típusú találkozások

Szabó Dárió kritikája

  Helyenként baljósan, máshol kíváncsiság gerjesztően, néhol finomabb abszurditásokkal tűzdelve ábrázolja az idegenekkel való érintkezést a Harmadik típusú találkozások. A felnőttek és nagyra nőtt gyerekek halloweeni bulija ez – hogy némileg átvegyem az egyik karakter filmbéli megállapítását a…

Tovább

Kispórolt fűszer – Dűne (1984), Dűne (2020), Villeneuve

Szabó Dárió publicisztikája  

  Amikor egy fényképen, vagy akár a valóságban nézel egy homokdűnét, nem érted, miért kell a tökéletesnek tűnő idomait elkapnia a legkönnyebb szélnek is és először összekutyulnia, majd ezerfelé repítenie, hogy végül szinte semmivé váljon a dolog. Tudom, hogy David Lynch 140 perces produkciója terv…

Tovább

Népmese, amit nem a képzelet szült – Családi bunyó

Szabó Dárió kritikája

  Általában, amikor egy film sokat vállal, akkor ki is fullad. A Családi bunyó olyan, mint egy jó sportoló, mint főszereplője, a Florence Pugh játékában megtestesülő Paige. Hogy sokat vállal, az csak erényére válik. Vígjátékként indul, majd rendkívül jó alkotói meglátásból, stílusérzékből adódóan –…

Tovább

Mélytengernek tűnő lavórok, avagy 2019 leginkább túlértékelt filmjei

Szabó Dárió szubjektív listája

  Lassan már derékig benne vagyunk a 2020-as évben, ezért 2019-től érzelmileg már kellő távolságba kerülve úgy vélem, eljött az ideje – igaz, nem mélyelemzéseken keresztül, hanem a lehető legtömörebben –, hogy zaklatottságomat és kételyeimet egy cikkben vezessem le azokkal az alkotásokkal…

Tovább

Arc nélküli arc – A nő

Szabó Dárió villámrecenziója

    Vajon mi az a magány? Vajon hol vagyunk magányosabbak: egy organikus fajtársunk, vagy egy konstruált „fajtársunk” társaságában? A magány személyes, esetleg kollektív? Mi a test és a személyiség viszonya, lehet, hogy semmi? A kötődésünk vizuális, értelmi, vagy érzelmi? Szükségünk van testre?…

Tovább

Neveletlenek és nem hercegnők – Ragadozó madarak

Szabó Dárió kritikája

  Egy lepukkant bohóc trágya sminkkel. A fantasztikus – vagy inkább csodasztikus énekhangú – Jurnee Smollett-Bell karaktere – Fekete Kanári – fogalmazza ezt meg cinikusan főhősünknek (igaz, inkább kérdésként), de mégsem tud ellenállni a lepukkant, trágyasminkű bohóccal való kalandozásnak, bármilyen…

Tovább

A természetes az új mesterséges – Devs

Szabó Dárió pilotkritikája

  Szabad-e akarni? Így hangzik Alex Garland visszatérő és nem csak fontos, de érdekes, örökérvényű kérdése. De az is kérdés, vajon Garland mit akar? Mert sem válaszai, sem fogalmai – például szabadság – nem elég árnyaltak. Még csak most kezdte a direktori szakmát, mégis mintha azonnal…

Tovább

A dolog lilában expedíciózik – Color Out of Space

Szabó Dárió recenziója

  Az iszonyat lilát visel. És Richard Stanley Color Out of Space című H. P. Lovecraft-adaptációja (Szín az űrből novella, 1927) a filmvilágban is csak erősíti a horrormester hatását. Stanley produktuma kitűnően rájátszik az olyan lovecrafti ihletésű művek hangulatára és tartalmára, mint A dolog és…

Tovább

Az elmúlt 20 év Oscar-gáláinak hiányérzetei 13 pontban

Szabó Dárió szubjektív listája

    A mindenkori Oscar-gáláknak van egy sajátos ambivalenciája, ugyanis az elégedettségérzet és a csalódottság szinte minden esemény után kéz a kézben járnak. Az alábbiakban az elmúlt 20 év, azaz a 21. század eddigi Oscarjaiból szemezgetve emelek ki olyan jelölteket, akik/amik úgy maradtak díj…

Tovább

Johnson, aki tőrbe ejti a műfajokat – Tőrbe ejtve

Szabó Dárió kritikája

  Rian Johnson jelensége, életműve üde színfolt a kortárs filmgyártásban. A rendező művészetfelfogása egyfajta kritikai reakcióként is artikulálható, melyet a napjainkban divatos remake hullám váltott ki. Johnson nem tagadja, nem utasítja el a mainstream vonalat, inkább az azzal való kapcsolatából…

Tovább
süti beállítások módosítása