A film kibővíti a Platón által kijelölt jelentési tartományokat, és a látás mellé odailleszti a vakságot, mint a megismerés egy másik útját.

    Vajon mi az a magány? Vajon hol vagyunk magányosabbak: egy organikus fajtársunk, vagy egy konstruált „fajtársunk” társaságában? A magány személyes, esetleg kollektív? Mi a test és a személyiség viszonya, lehet, hogy semmi? A kötődésünk vizuális, értelmi, vagy érzelmi? Szükségünk van testre?…

  Nem mindig élünk következetesen a néző és a befogadó fogalmával a (művészetek kapcsán és a) filmvilág berkeiben. Pedig e két szó nem szinonimája, sokkal inkább ellentétei egymásnak.

  Én-te-ő-mi-ti-ők.