A film kibővíti a Platón által kijelölt jelentési tartományokat, és a látás mellé odailleszti a vakságot, mint a megismerés egy másik útját.

A látást megismerés allegóriájaként használni az egyetemes tudásunk része. A szemünk által tapasztalt valóság az, amit igaznak fogadunk el, a legdominánsabb, a többit felülbíráló érzékelési folyamatunk a látás.  Platón Barlanghasonlatában a látás allegóriájával, a megismerés folyamatát és körülményeit ismerhetjük meg, és azt, hogyan viszonyul az ember a különböző fényben megvilágított valóságokhoz. M. Night Shyamalan 2004-ben bemutatott filmje, A falu, a Barlanghasonlat által feltett kérdésekhez és a benne alkalmazott allegóriákhoz nyúl vissza, hogy azokat kiegészítse és újraértelmezze.

A hasonlatban a barlang, a filmben a falu jelképezi a környezetet, ami meghatározza, hogyan értelmezzük a valóságot. Ami eseteinkben egy tűz által megvilágított egyeletlen felületre kivetülő árnyékok valósága Platónnál, és egy elszigetelt közösség normái és értékei M. Night Shyamalan filmjében.

A barlang lakói és a falu lakói között hasonlóság van abban a tekintetben is, hogy milyen körülmények között élnek lakhelyükön. A barlang lakói láncra vert rabok, szabadulásuk másoktól függ. A falu lakóinak rabságát a mítosz biztosítja, amit célzottan erre találtak ki a falut vezető emberek. Platónnál a fogva tartók lehetséges dilemmái nem kerülnek kifejtésre, sőt a dilemma sincs megfogalmazva, csak bemutatja a hasonlat, ahogyan felkényszerítenek egy embert a világosságra. Ezzel szemben A faluban mindez problémává válik és részletesen kifejtésre is kerül. Egy nehéz szituációban dönteniük kell nekik, akik ismerik a falun túli valóságot, hogy valakit küldjenek el orvosságért, ezzel kockáztatva a falubeli valóságba vetett bizalmát a kiküldött személynek, vagy hagyják megtörténni a tragédiát.

A Barlanghasonlatban a felszínre kilépni, A faluban a határokat átlépni egy új inger elszenvedésével jár. Meglátni egy, az eddig hittől különböző valóságot. A hasonlat esetében a valóságot a fény által megvilágított valódi testek jelentik, míg ugyanezt a filmben a 21. századi társadalom, annak eszközeivel együtt.

A faluban az a kérdés fogalmazódik meg, hogy ki az a személy, aki képes a két valóságot (falu – 21. sz.; barlang – világosság) úgy bejárni és megismerni, hogy amikor az egyikből a másikba lép nem csalja meg a szeme.

„A látási zavarok kétfélék, és két okból keletkeznek: vagy akkor, ha az ember világosságból
megy sötétségbe, vagy ha sötétségből megy világosságba.” – Platón

Több személy történetét követjük nyomon a film folyamán, mindegyikük valamilyen formában érintkezik a valósággal, és adottságaik mentén mindegyikük másképpen tapasztalja meg azt.

Lucius Hunt (Joaquin Phoenix) beszélő neve már önmagában értelmezésre hívja a befogadót. A nevének jelentése szabad fordításban fényvadász. Ez biztos utalás Platón Barlanghasonlatára, amiben már többször említetten a fény fontos szerepet játszik, és a barlangon kívüli valóság allegóriájaként szolgál. Lucius Hunt történetével párba illeszthető a Platón által elmesélt történet, melyben a barlangból a fényre, és aztán a sötétségbe visszajutó ember megzavarodik, mert a valóságtudata és a közösség valóságtudata között ellentét feszül. Lucius Hunt szellemileg és testileg is teljesen egészséges, ezért pontosan ugyanez a folyamat játszódna le az ő esetében is. De a filmben nem mesélik el nekünk újra a példát, aminek nehézségeit már egyszer elénk tárták, inkább a szereplő megsebzésével szimbolikusan, és a cselekmény síkján is lehetetlenné teszik Lucius kijutását a faluból. (Lucius visszatérve a faluba nem tudna beilleszkedni újra.)

A hasonlat által nem megjelenített példák egyike Noah Percy (Adrien Brody) karakterében mutatkozik meg. Ő találkozik a falun kívüli világgal, amikor megtalálja az egyik jelmezt, ami a mítoszt táplálta, ezáltal a saját vesztébe rohan. Az értelmi képességek hiányában az ember, ha lát is valamit, nem tudatosul benne a relevanciájának hiánya az eddig tapasztaltakhoz képest.

Ivy Walker (Bryce Dallas Howard) az a karakter, akinek személyével válaszolhatunk a film által feltett fő kérdésre, ami már fentebb megfogalmazásra került, arra, hogy ki az, aki képes lehet a két valóságot (a falun belülit és a falun túlit) úgy bejárni, hogy közben ne szenvedje el a két világ valóságának különbségeit. Ivy esete az egész filmet és a hasonlatot átjáró látás-allegória alól kiesik. Ezen a ponton a film kibővíti a Platón által kijelölt jelentési tartományokat, és a látás mellé odailleszti a vakságot, mint a megismerés egy másik útját.

Tehát a filmben a látás egy átlagos megismerési folyamatot jelképez, míg a vakság ezzel szemben egyedi megismerést tesz lehetővé. A látást, mint a környezet által uralt megismerést a filmben a színek moralizálásával valósítják meg, a sárga a jót, a piros a rosszat jelképezi ebben a keretben. Iyy Walker nevében is szerepel a történetben megvalósuló sorsa, az, hogy ő képes kigyalogolni a faluból úgy, hogy az nincs hatással a valóságba vetett hitére. Ő vaksága révén a valóságot önmagában tudja értelmezni, és nem környezet által teremtődik meg.

A falu kettő jelenete is nagyon szépen ábrázolja a megismerési folyamatokat, amiket közvetlenül a Barlanghasonlathoz is társít. (Erősen stilizált jelenetekről van szó, így tényleg fontosnak vehetjük őket.) Az egyik ilyen jelenet, amikor a szörnyek átlépik a falu határait és a lakosok a pincébe kényszerülnek menekülni – a pince jelképezi a barlangot ebben a részletben. Mindenki el tud bújni a veszély elől, csak Ivy nem látja a közelgő vészt, Lucius kíváncsi, de végül megmentőként ő segíti be Ivyt a barlang biztonságába, jelen esetben a pincébe.  

A következő ilyen, látványosan szimbolikus részlet, a film tetőpontján következik be, amikor Ivy az erdőn halad át. Ilyenkor már tudatában van, hogy egy megtévesztés áldozata, hogy a szörnyek nem is léteznek, mégis az előző ismeretei megfélemlítik. Ezeket a félelmeket le kell győznie, hogy elérje a célját, és kijusson a faluból. A félelem legyőzésének momentuma az, amikor a szörnyet becsalogatja a gödörbe, ami itt szintén a barlang jelképe. Ezzel összeegyeztethető és koherens lesz Ivy valóságról alkotott képe a film további részében is.

A műbefogadás is ilyen sajátosságokkal bír, mint amit a Barlanghasonlat és A falu jelenít meg. A befogadás során is legtöbbször egy valóságkonstrukcióval találjuk szemben magunkat, és ugyanazok a kérdések lejátszódnak bennünk egy mű értelmezése közben, mint ami egy másik valóság megismerése közben játszódna le a fejünkben. Ez a folyamat legtöbbször észrevehetetlen, máskor a műfajilag bevett elemek értelmezhetővé teszik számunkra, miért tér el a saját valóságunktól az éppen befogadott mű valósága.

Night Shyamalan a filmjében a befogadókkal ugyanazt a folyamatot érzékelteti, amit a hasonlatban szereplő személy átél. Bekerülünk a film valóságába, ami bár misztikus, ezért hiányokat mutat, de mivel előzetes ismereteink alapján a műfaji sajátosságokat ismerjük, biztonságban érezzük magunkat egy logikus és koherens rendszerben.

Amikor műfaji diszharmónia jön létre, első kőrben azzal, hogy becsaptak minket a szörnyekkel kapcsolatban, aztán a filmbeli idővel kapcsolatban is (kiderül, hogy a 21. században vagyunk), a befogadónak csak az a választása marad, mint a fényre kihurcolt embernek, át kell értékelnie az eddigi tudását.

Írta: Deák Napsugár