Filmválasz

Fallikus szimbólumok nélkül – Eszmélet

Deák Napsugár értelmezése

2020. március 30. - Deák Napsugár

 

mv5bnja2ntkxodkwnv5bml5banbnxkftztgwnzewndawnte_v1_sx1314_cr0_0_1314_999_al.jpg

 

A női szexualitás kérdésének boncolgatására talán nem is lehet jobb témát találni, mint az élet azon szakaszát, ami ennek megértésével telik, a serdülőkort, amikor még maga a nő sem ismeri azt, ami eredendően a sajátja. Az Eszmélet (2014) ezzel párhuzamosan egy pszichoanalitikus kontextust teremt magának képi megoldásokkal, motívumokkal, meglepő módon fallikus szimbólumok nélkül. Ami, ha pszichoanalízisről van szó legtöbbször elengedhetetlen. A női szexualitás önmagában való értelmezésének lehetségességét kísérli meg ezzel együtt a film, melyet a férfi szexualitástól függetlenül kíván értelmezni. A képsorok közé beékelődnek pillanatokra oda nem illő képek, amik éppen, hogy csak annyira érzékelhetőek, hogy tudjuk, ott vannak, nem áll módunkban hozzájuk férni, de ugyanúgy befolyásolnak minket, mint a felszínen jól érzékelhető képsorok. Az én tudattalanjában jelen lévők is hatnak a személyiségre, mégis nehéz a felszínre hozni őket.

Lydiának (a film főszereplőjének) kiforratlan a szexualitása, vágyait nem tudja beteljesíteni, önmagát nem tudja önmagában szemlélni, szüksége van egy külső megerősítésre személyével kapcsolatban.  A probléma megoldásaként elfojtott szexuális vágyait (melyeknek célja a beteljesülés, szexuális aktus), eltolja legjobb barátnőjére, Abbie-re, így ő válik a vágy céljává, és Lydia személyisége koherensen tud működni rajta keresztül. Abbie azért felel meg Lydiának, mint a szexuális elfojtásai célja, mert mindazzal rendelkezik, amivel ő nem, beteljesült, önfeledt szexuális vágyak és a terhesség lehetséges volta. (Freud a nők egészséges pszichés fejlődésének egyetlen útjaként, és végkimeneteleként a nő pénisz iránti vágyát (mert neki nincs), majd ezt felváltva a gyermek utáni vágyat jelöli ki.) A film és egyben Lydia konfliktusa ott kezdődik, amikor Abbie misztikus „halálát” követően nem tudja hogyan kezelni a vágyait, az elfojtások nem tudnak utat törni maguknak egészséges módon és mondhatni neurózisba csapnak át, amit a film nagyon művészien és kissé drámai módon megkoreografálva ájulások formájában jelenít meg. 

Az ájulások nem csak Lydiánál lesznek jellemzőek, hanem egy egész korosztályban, a serdülőknél néhány kivétellel. Abbie-ban látták azt, ami belőlük hiányzott, vannak, akik a halála után ugyanúgy öltözködnek, a hajukat úgy hordják, ahogyan ő is. De szerintem ezt elég lehet úgy is értelmezni, hogy alapvetően egy biológiai változás válaszreakciója ebben a korcsoportban. És a fim így próbálja megidézni, hogy nem egyéni esetet mutat be, hanem egy általánosan lezajlódó folyamatot. A várandós tanárnő nem illik bele a lefestett mintába, mégis ugyanúgy produkálja az ájulásokat, mint a diákok, pedig már felnőtt nő, átesett a szexuális beteljesülésen. Az ő esetében a választ maga a terhesség adja, ami ugyanolyan változás a jellemfejlődésben, mint a nemi vágyak beteljesedése. A tanárnő vágya a még meg nem született gyermeke, ami nem éri el a célját, csak a születéskor teljesedhet be. Neki is ájulás formájában tör elő az elfojtása. Akik a közösségen belül nem ájulnak el, feltételezhetően nem mennek át semmifajta változáson a vágyaik tekintetében.

Kérdés lehet, hogy egy ennyire személyes ügyből hogyan lett közösségi ügy, ez számomra úgy értelmezendő, hogy a vágyainkat és a köré épülő elvárásokat a közösség nagyban befolyásolja, de legtöbbször csak felületesen, a jelentkező problémákat orvosolja.

Lydia vágyai beteljesedéséhez, bátyjával folytatott szexuális aktus vezetett. A testvérség magában foglal egy azonosságot, ezzel a nemi különbözőség lényegibb alakot ölt, ami, ha előhívjuk a pszichoanalitikus olvasatot lecsupaszítottan mutatja be a vágy beteljesedését, hogy annak középpontjában a pénisz áll, és nem a férfi személye. Közvetlenül a vágy megszűnése után Lydia tudomást szerez fogantatásának körülményeiről (az édesanyját megerőszakolták) és mint egy a tudattalanjában rejtett trauma, a felszínre kerül. A magát bűnösnek gondolt Lydia (erőszakból született, a bátyjával hált) a fára felmászva saját testi épségét veszélyezteti, akár öngyilkos gondolatok is megfordulhatnak a fejében.                                                         

A fa, a természet sokszor láttatott, és a nőiességet hivatott vizuális módon bemutatni. A női test természet közeli volta, és az évszakok váltakozása párhuzamba vonható, ahogy a sokat láttatott hold is, ami szintén a menstruációs ciklus szimbolikus megjelenése. A film képi világa nagyon egyszerű, stílustalan, ezzel kifejezve a még magát is kereső személyt. Az ősz megjelenése, a holdtölte, pedig a végét, a beteljesedést szimbolizálja. Egyszerre sugallják valaminek a végét és az elejét egyaránt. Így kapjuk meg a körkörös változás dinamikáját a lélek metaforájaként. A vízbeeső Lydia vágyaitól és tudattalan traumáitól megtisztul. A fa és annak környezete a lány lelkének metaforája, ágai a még el nem ért vágyak.

Az Eszmélet Lydia személyén keresztül mutatja be a lélek változását, ehhez nagyon pontosan pszichoanalitikus ívet használva, origójától a fallosztól megfosztva. (Ha hátra lépünk egyet látjuk, ez is csak a hiány, mely tökéletesen illeszkedik a női szexualitásról alkotott pszichoanalitikus képbe.)

A fa személyiségszimbólumként való megjelenéséről, az engem is inspiráló kritikában,    (amit a szerkesztőtársam írt) bővebben lehet olvasni a hivatkozásra való kattintással. Valamint a kritika nagyobb perspektívából szemléli a filmet, mint a jelen értelmezés. 

 

Írta: Deák Napsugár

 

 zo5ogtdkgnkuq5pntg55divlxdo.jpg

süti beállítások módosítása